Nobel díjas felfedezés amit a FFX is használ.

Nobel díjas felfedezés amit a FFX is használ.

A FFX adalék összetevői egyenként megtalálhatóak  más adalékokban is, de sokkal drágább lenne 8 fajta adalékot összevásárolni egyenként belerakni, mint így, hogy egy adalék tartalmaz mindent.

Az egyik alkotórész a Ferrocén, egy kémia Nobel díjat is kapott. 

“Eleinte akaratlanul állították elő a ferrocént. Először Pauson és Kealy a Duquesne Egyetemen számolt be a ciklopentadienil-magnézium-bromid és a vas(III)-klorid közötti reakcióról. Céljuk fulvalén előállítása volt oxidatív diénkapcsolási reakcióval, ehelyett egy meglepően stabil, halvány narancssárga por keletkezett.[6] Egy másik csoport a British Oxygen cégnél szintén előállított ferrocént, bár ezt ők sem tudták. Miller, Tebboth és Tremaine szénhidrogénekből, például ciklopentadiénből próbáltak ammónia segítségével aminokat előállítani a Haber-folyamat átalakításával. Eredményüket 1952-ben publikálták, bár a tényleges munkát 3 évvel korábban végezték. Az új vasorganikus vegyület stabilitása a negatív töltésű ciklopentadienilek aromás voltával volt összefüggésben, de a η5(pentahapto) szendvicsszerkezetet nem ők ismerték fel.

Robert Burns Woodward és Geoffrey Wilkinson a reaktivitást vizsgálva következtetett a szerkezetre. Tőlük függetlenül Ernst Otto Fischer is szendvicsformára gyanakodott, és további metallocének, például nikkelocén és kobaltocén szintézisébe kezdett.

A ferrocén szerkezetét NMR-spektroszkópiával és röntgen-krisztallográfiával igazolták.

A jellegzetes „szendvics”-alak megállapításával hirtelen megnőtt az érdeklődés a d-mező elemeinek és szénhidrogéneknek a reakciójából származó vegyületek kutatásában, ezzel felvirágoztatva a fémorganikus kémia ágát. 1973-ban Fischer és Wilkinson, a Müncheni Műszaki Egyetem, illetve a londoni Imperial College kutatója megosztott Nobel-díjat kaptak a fémorganikus kémiában nyújtott munkásságukért és a metallocénekkel végzett kutatásaikért.”  Wikipedia

FFX Nobel díj

Az 1973-as kémiai Nobel-díjat Ernst Otto Fischernek és Geoffrey Wilkinsonnak közösen ítélték oda “úttörő munkájukért, amelyet önállóan végeztek a szerves fémvegyületek, az úgynevezett szendvicsvegyületek kémiai területén”.

 

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük